Amíg egy csúnyácska hölgyet az alkohol, addig egy randa kocsit a teljesítmény és a vezetési élmény képes megszépíteni. Az új Subaru Impreza topverziója az élő példa rá!
Bár a Subaru formatervezői korábban sem álltak a helyzet magaslatán, a harmadik generációs Imprezával szerintem sikerült alulmúlni mindenkori önmagukat – ha letakarnák a márkajelzést, akár koreai, vagy kínai autónak is nézhetnék a laikusok. Amikor tavaly szeptemberben az újdonság menetpróbáján jártam, fel is tettem a kérdést az egyik illetékesnek: mesélje már el, mégis hogyan sikerült keresztülvinni és elfogadtatni ezt a designt…? Emberünk lelkesen ecsetelte, hogy fókuszcsoportos felmérést végeztek a Subaru megítélésével kapcsolatban, s meghívtak jó pár márkahű, márkaelhagyó, márkaidegen stb. autóvásárlót. Végül eléjük tettek vagy húszféle vázlatot (mindenféle ismertetőjegy nélkül), s a legtöbben ezt tartották a nyerőnek. Kíváncsi lennék, milyen lehetett a másik tizenkilenc! – gondoltam magamban, de inkább nem erőltettem tovább a dolgot.
Akkor kizárólag a szívómotoros alapmodelleket sorakoztatták fel a menetpróbán. A Subaru ugyanis ideig-óráig szándékosan késleltette a WRX STi utcai raliautó piaci bevezetését, hogy addig is reflektorfénybe állítsa a normál Imprezákat. Micsoda öngól! Vezetési élményével pont a csúcsragadozó képes feledtetni a „furcsa” megjelenést. Meg aztán az agresszív szélesítések, a 18 colos könnyűfém keréktárcsák, a látványos spoilerkészlet és a méretes orrlyuk is segítenek elterelni a figyelmet róla. Csak ezt a kínai piacos, sufnituningszerű hátsó lámpát nehéz megbocsátani neki.
Bármilyen útfelületen otthonosan mozog
Belül is hasonló a helyzet: mutatós és remek oldaltartást nyújtó sportülések, alumínium pedálsor, továbbá jó fogású, de kissé nagy átmérőjű sportkormány próbálja kendőzni, hogy a tervezők itt sem erőltették meg fantáziájukat, a berendezéshez pedig meglehetősen olcsó anyagokat használtak. Cserében a műszerfal egy szempillantás alatt áttekinthető, a kezelés pofonegyszerű, a gombok és kapcsolók a japánoktól megszokott kifinomultsággal működnek.
A kardánalagúton néhány izgalmas játékszert talál az Impreza STi vezetője. Az SI-Drive menetdinamikai kapcsolóval három lépésben szabályozható az elektronikus gázpedál programozása és a motor vezérlése. Alaphelyzetben a Sport üzemmód aktív, ami a hétköznapi közlekedéshez megfelelő, de örömautózásra még nem az igazi… Az Intelligens nevű „gazdálkodj okosan” programot bizonyára mindenki kipróbálja majd egyszer, azután még a létezése is feledésbe merül. Sport
Sharp (éles bevetés) állásban harap igazán a gép! Az első 3000 fordulat a vihar előtti csend jegyében telik, azután az Impreza begyújtja a rakétákat, s egy másik dimenzióba repíti utasait. Habozás nélkül ugrik a gázadásra, és szélsebesen pörög fel a 2,5 literes, turbófeltöltésű boxermotor. Teljesítményét 280-ról 300 lóerőre növelték, míg a maximális forgatónyomaték 392-ről 407 Nm-re emelkedett. Így az STi két tizedmásodperccel hamarabb, immár 5,2 másodperc alatt katapultál százra. A legszebb az egészben, hogy bármilyen talajon szemtelenül jól gyorsít, legyen az vizes aszfalt, murva, sár, esetleg hó. Ráadásul a szimmetrikus négykerékhajtás központi agyába is belepiszkálhatunk: a tengelyek közötti nyomatékelosztás az útfelületnek és a vezetési stílusnak megfelelően akár több lépésben is állítható az 50:50 és a 40:60 arány között. Laza és csúszós talajon előbbi a biztonságosabb, aszfalton viszont érdemesebb hátra csoportosítani a hajtóerőt, így kevésbé tolja az orrát, játékosabb a Subaru – már amennyiben kikapcsoltuk a menetstabilizáló rendszert, mert ellenkező esetben durván beavatkozik az elektronika.
A stabilabb útfekvést egyebek mellett hosszabb tengelytávolság (+85 mm) és szélesebb nyomtáv (elöl +40 mm, hátul +45 mm) szolgálja, a motort pedig alacsonyabban (-22 mm) építették be. Ennél fontosabb azonban, hogy hátra kettős keresztlengőkaros felfüggesztés került. Érzésem szerint a futómű hangolása lágyabb a korábbinál, leheletnyivel nagyobb a karosszéria dőlése, de továbbra is irgalmatlanul kapaszkodik és eszméletlen kanyarsebességek elérésére képes a kocsi. Kormányzása ugyan nem a legközvetlenebb, de pontos visszajelzésekkel szolgál és jól irányítható, a Brembo fékrendszer pedig brutális módon emészti fel a mozgási energiát, legfeljebb extrém esetben mutat némi fáradékonyságot.
Agressziókezelésen esett át az STi
Az új Impreza ötajtós, ferdehátú kialakítása praktikusabb (és nem utolsósorban előnyösebb a raliversenyzésben) a korábbi lépcsőshátú limuzin karosszériánál, továbbá a helykihasználás is sokat javult. Igaz, ez inkább csak a hátsó üléseknél, illetve a csomagtartónál érezhető, ami az STi vásárlóközönségét nem különösebben érdekli. Az már annál inkább, hogy a tradicionális, keret nélküli ablakok a múltba homályába vesztek. Persze többek között ennek is betudható, hogy a kocsi zajszigetelése hatékonyabb, de a menetzajokkal együtt sajnos a boxermotor jellegzetes hangja is csak tompán szűrődik be az utastérbe – hiába a négy öblös kipufogócső.
11,5 millió forintos vételárával a Subaru Impreza WRX STi továbbra is az egyik legjutányosabb élvezeti cikk a nagy teljesítményű sportkocsik között. Összességében a hétköznapi használatra alkalmasabbá vált és kevesebb kompromisszumot igényel. Kérdés, hogy az igazie STi-rajongók mit szólnak majd ehhez…
[Az automotor.hu nyomán]
2009. július 29., szerda
2009. július 19., vasárnap
Subaru Forester 2.5 XT teszt
Az autóipar annyira gyorsan változik, hogy nehéz olyan modellt találni, amely egy évtizeden át megőrizte jellegét és hangulatát. Noha részleteiben változott, a Forester mégis a ritka kivételek egyike.
A Subaru parányi, de annál markánsabb szereplője az autóipar globális mezőnyének. Az Impreza – hol formaterve, hol műszaki részletei miatt – régóta a rajongók kedvenc vitatémája, a legfrissebb sorozat, a Tribeca designja pedig már elsőre olyan ellentmondásosra sikeredett, hogy azonnal változtatni kellett rajta. A Legacy/Outback páros levetette korábbi igavonó jellegét, és szép csendben felkapaszkodott a prémiumautók közé.
Tízéves sikerrecept a Foresteré
A Forester körülbelül olyan az autók között, mint a rántott hús az étlapon. Egyszerű, mégis szeretik. A modell maga a megtestesült állandóság a Subaru palettáján – formaterve sallangmentes, használati értéke megkérdőjelezhetetlen, technikája pedig elnyűhetetlen, s mindez elég ahhoz, hogy lelkes rajongótábort gyűjtsön. A Forester harmadik generációja kívül-belül megnőtt (hossza 7,6, tengelytávja 9,0, szélessége 4,6, magassága pedig 11,0 centivel), azonban sikerrel őrizte meg az elődök kissé bumfordi jellegét. A Forester hű a gyerekek játékautóinak dobozszerűségéhez, s amikor egy-egy lelkes óvodás zsírkrétával és kissé darabos kézmozdulatokkal autót rajzol, biztosak lehetünk benne, hogy a végeredmény hasonló lesz, mint a Forester oldalnézete. Vannak persze rafinált részletek is az új modellen. Nyilván nem lesz a lakatosok kedvence, de szép megoldás például a vaskos kerékjáratok felett húzódó markáns ív. Hasznos és biztonságos, ugyanakkor kissé (szél)zajos megoldás a két hatalmas és szinte négyzet alakú külső tükör.
Magas kombi vagy kompakt SUV?
A műszaki tartalom mellett az utastérben is egyértelműen érezhető a rokonság az Imprezával. A műszerfal áttervezésével, módosításával például nem sokat bajlódtak, ám az anyagok összhatása a kabinban magasabb szintre lépett az Imprezához képest – ami rendben is van, hiszen a Forester mégiscsak drágább modell. A mutatók itt is végigrohannak a teljes kék skálán a gyújtás ráadásakor, s a tetőkonzolból is halvány fény dereng. A Forester ülései nagy felületűek és kényelmesek – remek döntés volt, hogy már a legolcsóbb Trend kivitelben is széria az első kettő fűtése.
Hátul majdnem 90 fokig kitárhatók az ajtók, ami könnyűvé teszi a ki- és beszállást, vagy a gyerekülés beszerelését, s nincs gond a fejtérrel sem. S noha valamivel szélesebb lett a Forester utastere, hátul csak két embernek kényelmes, hárman már szoronganak. Van viszont hátul is kartámasz, az ülőlapból pedig pohártartós tálca hajtható ki. A csomagtartó szabályos alakú, 450 literes. A hátsó ülések osztva elfektethetők, s ennek nyomán a megnövelt raktér padlója majdnem sík, a rakodást legfeljebb a magas perem nehezíti meg. Összességében jellemző a Foresterre, hogy mentes mindenféle innovatív vagy látványos megoldástól, de mivel a hétköznapi használhatóság minden szintjén megfelelőt nyújt, nehéz bármit kifogásolni rajta.
Szélvészgyors, mégsem sportkocsi
A 2,5 literes turbómotor – az immár magától értetődő dízel mellett – a legjobb választás a Foresterhez, hiszen az autó üresen 1,5 tonna, magas az építése, azaz kell a nyomaték a dinamikus autózáshoz. A turbómotor hozza is a megfelelő teljesítményt, minden fordulatszám-tartományban lendületesen húz, igazi élményautóvá avatja az XT-t, s autópályán is bőven vannak tartalékai. A sztrádán azért jó lenne még egy fokozat az ötödik után – reméljük, hogy a dízel hatfokozatú váltója hamarosan bekerülhet a benzinmotoros modellekbe is.
A pazar menetteljesítmények, az állandó összkerékhajtás és az autó méreteinek fényében az általunk mért 11,6 literes átlagfogyasztás – noha abszolút értékben sok – teljesen elfogadható érték. Autópályán az is kiderült még, hogy a keret nélküli ablakok elhagyása a zajkomfort szempontjából mindenképpen jó ötlet volt. A futómű hangolása kissé lágyra sikerült. Az autóban töltött idő jelentős részében ennek persze örülhetünk, hiszen a felfüggesztés az úthibák nagy részét kisimítja. Ám amikor eljön az amatőr autósportolás ideje, kanyarokban kissé zavaró a túlzott oldaldőlés és az alulcsillapított rugózás.
A dízelmotor megjelenésével a Forester esélyei nagyságrendekkel javultak a piacon. Ám ha a benzines mellett maradnánk, és a lehető legolcsóbban szeretnénk megúszni a vásárlást, akkor ne próbáljuk ki a turbós változatot. Ez ugyanis annyival jobb a kissé lomha 2,0 literesnél, hogy vagy jelentősen túllépjük a tervezett keretet, vagy minden nap bánni fogjuk, hogy az alapmotort választottuk (a 2,0 és 2,5 liter közötti mezőnyben 2006 után idén is a Subaru 2,5-ös turbómotorja kapta a legtöbb szavazatot az "Év motorja" választáson!). A Forester 2.5 XT praktikus, tágas, minőségi modell, karaktere szerethető – tipikusan az a kocsi, amit az idő múlásával egyre jobban megkedvel az ember. S ha néha úgy tartja kedvünk, hogy a lovak közé csapunk, képes lesz széles mosolyt csalni az arcunkra.
A Subaru parányi, de annál markánsabb szereplője az autóipar globális mezőnyének. Az Impreza – hol formaterve, hol műszaki részletei miatt – régóta a rajongók kedvenc vitatémája, a legfrissebb sorozat, a Tribeca designja pedig már elsőre olyan ellentmondásosra sikeredett, hogy azonnal változtatni kellett rajta. A Legacy/Outback páros levetette korábbi igavonó jellegét, és szép csendben felkapaszkodott a prémiumautók közé.
Tízéves sikerrecept a Foresteré
A Forester körülbelül olyan az autók között, mint a rántott hús az étlapon. Egyszerű, mégis szeretik. A modell maga a megtestesült állandóság a Subaru palettáján – formaterve sallangmentes, használati értéke megkérdőjelezhetetlen, technikája pedig elnyűhetetlen, s mindez elég ahhoz, hogy lelkes rajongótábort gyűjtsön. A Forester harmadik generációja kívül-belül megnőtt (hossza 7,6, tengelytávja 9,0, szélessége 4,6, magassága pedig 11,0 centivel), azonban sikerrel őrizte meg az elődök kissé bumfordi jellegét. A Forester hű a gyerekek játékautóinak dobozszerűségéhez, s amikor egy-egy lelkes óvodás zsírkrétával és kissé darabos kézmozdulatokkal autót rajzol, biztosak lehetünk benne, hogy a végeredmény hasonló lesz, mint a Forester oldalnézete. Vannak persze rafinált részletek is az új modellen. Nyilván nem lesz a lakatosok kedvence, de szép megoldás például a vaskos kerékjáratok felett húzódó markáns ív. Hasznos és biztonságos, ugyanakkor kissé (szél)zajos megoldás a két hatalmas és szinte négyzet alakú külső tükör.
Magas kombi vagy kompakt SUV?
A műszaki tartalom mellett az utastérben is egyértelműen érezhető a rokonság az Imprezával. A műszerfal áttervezésével, módosításával például nem sokat bajlódtak, ám az anyagok összhatása a kabinban magasabb szintre lépett az Imprezához képest – ami rendben is van, hiszen a Forester mégiscsak drágább modell. A mutatók itt is végigrohannak a teljes kék skálán a gyújtás ráadásakor, s a tetőkonzolból is halvány fény dereng. A Forester ülései nagy felületűek és kényelmesek – remek döntés volt, hogy már a legolcsóbb Trend kivitelben is széria az első kettő fűtése.
Hátul majdnem 90 fokig kitárhatók az ajtók, ami könnyűvé teszi a ki- és beszállást, vagy a gyerekülés beszerelését, s nincs gond a fejtérrel sem. S noha valamivel szélesebb lett a Forester utastere, hátul csak két embernek kényelmes, hárman már szoronganak. Van viszont hátul is kartámasz, az ülőlapból pedig pohártartós tálca hajtható ki. A csomagtartó szabályos alakú, 450 literes. A hátsó ülések osztva elfektethetők, s ennek nyomán a megnövelt raktér padlója majdnem sík, a rakodást legfeljebb a magas perem nehezíti meg. Összességében jellemző a Foresterre, hogy mentes mindenféle innovatív vagy látványos megoldástól, de mivel a hétköznapi használhatóság minden szintjén megfelelőt nyújt, nehéz bármit kifogásolni rajta.
Szélvészgyors, mégsem sportkocsi
A 2,5 literes turbómotor – az immár magától értetődő dízel mellett – a legjobb választás a Foresterhez, hiszen az autó üresen 1,5 tonna, magas az építése, azaz kell a nyomaték a dinamikus autózáshoz. A turbómotor hozza is a megfelelő teljesítményt, minden fordulatszám-tartományban lendületesen húz, igazi élményautóvá avatja az XT-t, s autópályán is bőven vannak tartalékai. A sztrádán azért jó lenne még egy fokozat az ötödik után – reméljük, hogy a dízel hatfokozatú váltója hamarosan bekerülhet a benzinmotoros modellekbe is.
A pazar menetteljesítmények, az állandó összkerékhajtás és az autó méreteinek fényében az általunk mért 11,6 literes átlagfogyasztás – noha abszolút értékben sok – teljesen elfogadható érték. Autópályán az is kiderült még, hogy a keret nélküli ablakok elhagyása a zajkomfort szempontjából mindenképpen jó ötlet volt. A futómű hangolása kissé lágyra sikerült. Az autóban töltött idő jelentős részében ennek persze örülhetünk, hiszen a felfüggesztés az úthibák nagy részét kisimítja. Ám amikor eljön az amatőr autósportolás ideje, kanyarokban kissé zavaró a túlzott oldaldőlés és az alulcsillapított rugózás.
A dízelmotor megjelenésével a Forester esélyei nagyságrendekkel javultak a piacon. Ám ha a benzines mellett maradnánk, és a lehető legolcsóbban szeretnénk megúszni a vásárlást, akkor ne próbáljuk ki a turbós változatot. Ez ugyanis annyival jobb a kissé lomha 2,0 literesnél, hogy vagy jelentősen túllépjük a tervezett keretet, vagy minden nap bánni fogjuk, hogy az alapmotort választottuk (a 2,0 és 2,5 liter közötti mezőnyben 2006 után idén is a Subaru 2,5-ös turbómotorja kapta a legtöbb szavazatot az "Év motorja" választáson!). A Forester 2.5 XT praktikus, tágas, minőségi modell, karaktere szerethető – tipikusan az a kocsi, amit az idő múlásával egyre jobban megkedvel az ember. S ha néha úgy tartja kedvünk, hogy a lovak közé csapunk, képes lesz széles mosolyt csalni az arcunkra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)